Nem mindegy, hogy mivel
közlekedik az ember. Gyalogol, lovon vágtat, biciklin ül, netán autóval,
hajóval, repülővel, …vagy éppen szekérrel. A szekér a kerék megjelenésével
egyszerre terjedt el az őskorban. Egyházunk létének és működésének
szemléltetésére gyakran találkoztam a hajó metaforával. És még más hasonlattal
is. Ma a szekér képe fogadott a beresztelki templom falára vetített képen.
Egy kerekekkel megrakott szekeret szeretne előmozdítani két ember. Húzná az egyik és tolná a társa, de figyelmen kívül hagynak egy életbevágóan fontos részletet: a szekérnek négyzet alakúak a kerekei… Ezért hiábavaló az igyekezetük. Pedig csak ki kellene cserélni a szekérderékból kivett négy „kerek” kerékre és máris gurulna a szekér, sőt egy vitorla által még a szél is hajthatná adott esetben…
Félretéve e képet, most egy hittudomány-mentes kérdés az „egyszerű” olvasóhoz: Mi az egyház? Elgondolkodom rajta, de teológiai végzettségem máris közbelép. Nem tudok elvonatkoztatni. Hallom a Heidelbergi káté válaszát, arról, amit hinnem kell (lehet, szabad, ajánlatos) Krisztus Anyaszentegyházáról. Egyetlen szó az, ami a mai értekezleten mégis kiemelkedik a Káté feleletéből. Sógor Géza kányádi lelkipásztor előadását hallgatom, miközben (újra?) megértem, hogy Isten fia sereget gyűjt, és magának. Igen, magának gyűjt. Tehát én – adott esetben, mint mai lelkipásztor, de bármikori egyházi munkás - kevés lennék ehhez a gyűjtéshez, minden lelki ajándékom okos vagy okosnak vélt felhasználásával is. Nem tudok összegyűjteni egy gyülekezetet. Még összetartani sem. Zöld Imre teremeújfalúi lelkipásztor prédikációjában már előkészített bennem egy gondolatot a mondat: „Isten az, aki tudatlansága ellenére is megvédi népét Egyiptomban a népirtás és beolvasztás szándékos, jól kitervelt fondorlatai ellen”.
Visszatérve a szekér metaforához, elhangzott az előadás címadó kérdése is: Mitől döcög tehát az egyház szekere? Energia hiány? (A görög az Isteni erő-t energiának írja, ami a mai embernek más képzettársítást szülhet, pedig elgondolkodtató…) Vagy az adottságok ki nem használásának elpazarolt lehetőségei miatt? Rosszkor voltunk rossz helyen? Nem láttuk, hogy a kocka kerék helyett ott a raktérben a kerek? A jól használható, lelki ajándékokkal megáldott gyülekezeti tag, aki csak ül az egyház szekerében? Pedig vele jobban gurulnának az ügyek, hiszen adottságánál fogva alkalmas erre… Temérdek kérdés, amelyek megválaszolására kevés lett volna a beresztelki templomban tartott Egyházmegyei lelkészértekezletünk mai alkalma. Mégis, valamit kaptam a mai naptól. Talán - mondhatnám – kedvet az önvizsgálathoz. Már ez is megéri, hiszen a személyre szabott fejlődés első lépcsőfoka az önvizsgálat. Sőt, a diagnózis felállítása. Ha a görög szavak tudományosabban hangzó aurája mögé rejtem, így hangzik: autodiagnosztizálás. De ha megértettem is, hogy mely területen kell nekem fejlődnöm, a vetés úgyis magától nő. Automatikusan. (a görög szöveg szerint, ismét) Azaz nem magától, hanem attól, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk” Ezt jelenti a görög automaté kifejezés
(αὐτομάτη - Mk. 4:27) És azt, hogy mozgás, élet van benne. Én vagyok az élet, mondja Jézus, és igen. Értjük. Mégis, jó újra hallani. Mindig. (semper)
Ötszázegy éves reformációnkat elindító „hitvalló őseink” így láttak-e minket az akkori jövőben, amelynek mi most a főszereplői vagyunk, ami a mi itt és most-unk? Egy Európában, ahol lassan definiálni, újra értelmezni kényszerülünk a család fogalmát? Igen, még ekkor sem lehetünk reménytelenek. Hitünk és a Káté szerint soha nem lehet reménytelen a keresztyénség. A török hódoltság idején testközelből fenyegető félhold árnyéka ma másképpen vetül Európára. Mégis van remény, abban, aki „az ö seregét oltalmazza és megtartja.” És hiszem, hogy ennek a seregnek tagja lehet bárki, aki belátja, hogy talentumait és képességeit egyetlen cél érdekében kapta: Isten dicsőségének szolgálatára. És ha ez így teológikusan hangzana, vagy általános lenne, akkor idézzük magunk elé hétköznapi példaként az önzetlen, önfeláldozó, mások javát maga elé helyező egyháztagot. Lehet, hogy kevés van belőle, de van. „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” (Mt. 22:14)
A címben megnevezett szekér valóban furcsa. De azt mindenki belátja, hogy Krisztus is furcsán hatott a maga korában. És most a furcsa jelző nem pejoratív értelmet hordoz. Csak ahogy a világ mondaná: eltérő a normálistól. Az is lehet, hogy bolond, de vállaljuk. Mert az Istenről szóló beszéd bolondságnak hat annak, aki nem érti. Ez valami más, ezt nem értheti Júdás, csak a bűnbánó Péter vagy a térdre hulló Tamás. Jézus Istenről beszélt. Ma is Róla beszél. Hallgassuk hát, mint mond egyházunk döcögő szekerét illetően, hogy tovább tudjuk mondani, élni és ha kell kiáltani gyülekezeteinknek, Európának és az érdektelen világnak is. (SZL)
Sógor Géza lp. előadás közben
Egy kerekekkel megrakott szekeret szeretne előmozdítani két ember. Húzná az egyik és tolná a társa, de figyelmen kívül hagynak egy életbevágóan fontos részletet: a szekérnek négyzet alakúak a kerekei… Ezért hiábavaló az igyekezetük. Pedig csak ki kellene cserélni a szekérderékból kivett négy „kerek” kerékre és máris gurulna a szekér, sőt egy vitorla által még a szél is hajthatná adott esetben…
Félretéve e képet, most egy hittudomány-mentes kérdés az „egyszerű” olvasóhoz: Mi az egyház? Elgondolkodom rajta, de teológiai végzettségem máris közbelép. Nem tudok elvonatkoztatni. Hallom a Heidelbergi káté válaszát, arról, amit hinnem kell (lehet, szabad, ajánlatos) Krisztus Anyaszentegyházáról. Egyetlen szó az, ami a mai értekezleten mégis kiemelkedik a Káté feleletéből. Sógor Géza kányádi lelkipásztor előadását hallgatom, miközben (újra?) megértem, hogy Isten fia sereget gyűjt, és magának. Igen, magának gyűjt. Tehát én – adott esetben, mint mai lelkipásztor, de bármikori egyházi munkás - kevés lennék ehhez a gyűjtéshez, minden lelki ajándékom okos vagy okosnak vélt felhasználásával is. Nem tudok összegyűjteni egy gyülekezetet. Még összetartani sem. Zöld Imre teremeújfalúi lelkipásztor prédikációjában már előkészített bennem egy gondolatot a mondat: „Isten az, aki tudatlansága ellenére is megvédi népét Egyiptomban a népirtás és beolvasztás szándékos, jól kitervelt fondorlatai ellen”.
Zöld Imre lp.
Visszatérve a szekér metaforához, elhangzott az előadás címadó kérdése is: Mitől döcög tehát az egyház szekere? Energia hiány? (A görög az Isteni erő-t energiának írja, ami a mai embernek más képzettársítást szülhet, pedig elgondolkodtató…) Vagy az adottságok ki nem használásának elpazarolt lehetőségei miatt? Rosszkor voltunk rossz helyen? Nem láttuk, hogy a kocka kerék helyett ott a raktérben a kerek? A jól használható, lelki ajándékokkal megáldott gyülekezeti tag, aki csak ül az egyház szekerében? Pedig vele jobban gurulnának az ügyek, hiszen adottságánál fogva alkalmas erre… Temérdek kérdés, amelyek megválaszolására kevés lett volna a beresztelki templomban tartott Egyházmegyei lelkészértekezletünk mai alkalma. Mégis, valamit kaptam a mai naptól. Talán - mondhatnám – kedvet az önvizsgálathoz. Már ez is megéri, hiszen a személyre szabott fejlődés első lépcsőfoka az önvizsgálat. Sőt, a diagnózis felállítása. Ha a görög szavak tudományosabban hangzó aurája mögé rejtem, így hangzik: autodiagnosztizálás. De ha megértettem is, hogy mely területen kell nekem fejlődnöm, a vetés úgyis magától nő. Automatikusan. (a görög szöveg szerint, ismét) Azaz nem magától, hanem attól, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk” Ezt jelenti a görög automaté kifejezés
(αὐτομάτη - Mk. 4:27) És azt, hogy mozgás, élet van benne. Én vagyok az élet, mondja Jézus, és igen. Értjük. Mégis, jó újra hallani. Mindig. (semper)
Ötszázegy éves reformációnkat elindító „hitvalló őseink” így láttak-e minket az akkori jövőben, amelynek mi most a főszereplői vagyunk, ami a mi itt és most-unk? Egy Európában, ahol lassan definiálni, újra értelmezni kényszerülünk a család fogalmát? Igen, még ekkor sem lehetünk reménytelenek. Hitünk és a Káté szerint soha nem lehet reménytelen a keresztyénség. A török hódoltság idején testközelből fenyegető félhold árnyéka ma másképpen vetül Európára. Mégis van remény, abban, aki „az ö seregét oltalmazza és megtartja.” És hiszem, hogy ennek a seregnek tagja lehet bárki, aki belátja, hogy talentumait és képességeit egyetlen cél érdekében kapta: Isten dicsőségének szolgálatára. És ha ez így teológikusan hangzana, vagy általános lenne, akkor idézzük magunk elé hétköznapi példaként az önzetlen, önfeláldozó, mások javát maga elé helyező egyháztagot. Lehet, hogy kevés van belőle, de van. „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” (Mt. 22:14)
A címben megnevezett szekér valóban furcsa. De azt mindenki belátja, hogy Krisztus is furcsán hatott a maga korában. És most a furcsa jelző nem pejoratív értelmet hordoz. Csak ahogy a világ mondaná: eltérő a normálistól. Az is lehet, hogy bolond, de vállaljuk. Mert az Istenről szóló beszéd bolondságnak hat annak, aki nem érti. Ez valami más, ezt nem értheti Júdás, csak a bűnbánó Péter vagy a térdre hulló Tamás. Jézus Istenről beszélt. Ma is Róla beszél. Hallgassuk hát, mint mond egyházunk döcögő szekerét illetően, hogy tovább tudjuk mondani, élni és ha kell kiáltani gyülekezeteinknek, Európának és az érdektelen világnak is. (SZL)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.