Pillantás a jelenbe

Pillanatok egymást követő láncából szeretnék megőrizni néhány szemet. Emberi értelmünk jótékony tulajdonságaként is emlegetik a sokszor bosszantó feledést, hiszen egy élet minden eseményét átélni és raktározni, még a csodás emberi agy számára is lehetetlen feladat. Ezért felejtünk, ezért hullanak ki szemek a hosszú életlánc füzéréből. Van azonban valami, ami megmaradhat, ha nem is örökké, de - időnkhöz mérten – sokáig. Egy fénykép a pillanat pecsétje, a kimerevített, örökké tett jelen. Ami akkor is jelen idő marad, amikor már távoli „láncszemekről” pillantunk vissza rájuk. A mai nap néhány fényképét teszem itt közzé a gernyeszegi református templomban történtekről. Jelen voltunk újonnan választott esperesünk szolgálatra indulásának ünnepi alkalmán. A gernyeszegi lelkipásztori tisztségén túl esperesi hivatásra választott Veress Róbert Gyula beiktatásán. Fogadalomtétel utáni igehirdetésében Salamon király kérésére utalva tette időszerűvé azt, amit esperesként - Isten áldásaképpen - kapni szeretne: „…adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és a gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?”

Az ünnepi istentiszteleten igét hirdető Szász Attila leköszönő esperes biztató szavai, a gernyeszegi kórus énekei, a nőszövetségi elnöknő és a gernyeszegi gondnok köszöntője, a Teleki patrónus családok arisztokratikus vonalának jelenlétét biztostó Teleki gróf közvetlen, derűs biztatása, a tisztségviselők eskütétele, dr. Buzogány Dezső teológiai professzor előadása és mindaz ami benne volt ebben az ünneplésben – mint kerékagy irányába a küllők, úgy mutattak rá arra, hogy gyümölcstermő jövendőnk csak Isten kezén át, elöljáróink elkötelezettségében és hitében gyökerezhet. Megállított jelenünkben most csak annyi feladatunk marad, hogy mindannyian kívánjuk és kérjük Isten áldását megválasztott tisztségviselőink önzetlen szolgálatban tölteni kívánt elkezdődő mandátumára.

©SZL2018