Kapcsolatromboló virtuális világ

    Mai lelkész-értekezletünkön Veress Miklós előadása nyomán beszélgetés alakult ki a téma kapcsán. Mit tehet egy mai lelkipásztor, korra és nemre való tekintet nélkül, annak érdekében, hogy virtualizálódó valóságunk ne szippantsa be fiataljaikat, gyermekeinket? Ha nem is tudjuk a választ erre az összetett kérdésre, az előadás legalább megtanított kérdezni és tudatosítani magunkban, hogy ez egy létező probléma, amellyel egyre gyakrabban találkozunk a közeljövőben. A beszélgetésbe mind a 15 jelenlévő lelkész bekapcsolódott. Köszönet Veress Miklós kollégának a tartalmas és kidolgozott előadásért.

Pillantás a jelenbe

Pillanatok egymást követő láncából szeretnék megőrizni néhány szemet. Emberi értelmünk jótékony tulajdonságaként is emlegetik a sokszor bosszantó feledést, hiszen egy élet minden eseményét átélni és raktározni, még a csodás emberi agy számára is lehetetlen feladat. Ezért felejtünk, ezért hullanak ki szemek a hosszú életlánc füzéréből. Van azonban valami, ami megmaradhat, ha nem is örökké, de - időnkhöz mérten – sokáig. Egy fénykép a pillanat pecsétje, a kimerevített, örökké tett jelen. Ami akkor is jelen idő marad, amikor már távoli „láncszemekről” pillantunk vissza rájuk. A mai nap néhány fényképét teszem itt közzé a gernyeszegi református templomban történtekről. Jelen voltunk újonnan választott esperesünk szolgálatra indulásának ünnepi alkalmán. A gernyeszegi lelkipásztori tisztségén túl esperesi hivatásra választott Veress Róbert Gyula beiktatásán. Fogadalomtétel utáni igehirdetésében Salamon király kérésére utalva tette időszerűvé azt, amit esperesként - Isten áldásaképpen - kapni szeretne: „…adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és a gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?”

Az ünnepi istentiszteleten igét hirdető Szász Attila leköszönő esperes biztató szavai, a gernyeszegi kórus énekei, a nőszövetségi elnöknő és a gernyeszegi gondnok köszöntője, a Teleki patrónus családok arisztokratikus vonalának jelenlétét biztostó Teleki gróf közvetlen, derűs biztatása, a tisztségviselők eskütétele, dr. Buzogány Dezső teológiai professzor előadása és mindaz ami benne volt ebben az ünneplésben – mint kerékagy irányába a küllők, úgy mutattak rá arra, hogy gyümölcstermő jövendőnk csak Isten kezén át, elöljáróink elkötelezettségében és hitében gyökerezhet. Megállított jelenünkben most csak annyi feladatunk marad, hogy mindannyian kívánjuk és kérjük Isten áldását megválasztott tisztségviselőink önzetlen szolgálatban tölteni kívánt elkezdődő mandátumára.

©SZL2018

Furcsa szekér...

Nem mindegy, hogy mivel közlekedik az ember. Gyalogol, lovon vágtat, biciklin ül, netán autóval, hajóval, repülővel, …vagy éppen szekérrel. A szekér a kerék megjelenésével egyszerre terjedt el az őskorban. Egyházunk létének és működésének szemléltetésére gyakran találkoztam a hajó metaforával. És még más hasonlattal is. Ma a szekér képe fogadott a beresztelki templom falára vetített képen.

Sógor Géza lp. előadás közben

 Egy kerekekkel megrakott szekeret szeretne előmozdítani két ember. Húzná az egyik és tolná a társa, de figyelmen kívül hagynak egy életbevágóan fontos részletet: a szekérnek négyzet alakúak a kerekei… Ezért hiábavaló az igyekezetük. Pedig csak ki kellene cserélni a szekérderékból kivett négy „kerek” kerékre és máris gurulna a szekér, sőt egy vitorla által még a szél is hajthatná adott esetben…
Félretéve e képet, most egy hittudomány-mentes kérdés az „egyszerű” olvasóhoz: Mi az egyház? Elgondolkodom rajta, de teológiai végzettségem máris közbelép. Nem tudok elvonatkoztatni. Hallom a Heidelbergi káté válaszát, arról, amit hinnem kell (lehet, szabad, ajánlatos) Krisztus Anyaszentegyházáról. Egyetlen szó az, ami a mai értekezleten mégis kiemelkedik a Káté feleletéből. Sógor Géza kányádi lelkipásztor előadását hallgatom, miközben (újra?) megértem, hogy Isten fia sereget gyűjt, és magának. Igen, magának gyűjt. Tehát én – adott esetben, mint mai lelkipásztor, de bármikori egyházi munkás - kevés lennék ehhez a gyűjtéshez, minden lelki ajándékom okos vagy okosnak vélt felhasználásával is. Nem tudok összegyűjteni egy gyülekezetet. Még összetartani sem. Zöld Imre teremeújfalúi lelkipásztor prédikációjában már előkészített bennem egy gondolatot a mondat: „Isten az, aki tudatlansága ellenére is megvédi népét Egyiptomban a népirtás és beolvasztás szándékos, jól kitervelt fondorlatai ellen”.

Zöld Imre lp.

Visszatérve a szekér metaforához, elhangzott az előadás címadó kérdése is: Mitől döcög tehát az egyház szekere? Energia hiány? (A görög az Isteni erő-t energiának írja, ami a mai embernek más képzettársítást szülhet, pedig elgondolkodtató…) Vagy az adottságok ki nem használásának elpazarolt lehetőségei miatt? Rosszkor voltunk rossz helyen? Nem láttuk, hogy a kocka kerék helyett ott a raktérben a kerek? A jól használható, lelki ajándékokkal megáldott gyülekezeti tag, aki csak ül az egyház szekerében? Pedig vele jobban gurulnának az ügyek, hiszen adottságánál fogva alkalmas erre… Temérdek kérdés, amelyek megválaszolására kevés lett volna a beresztelki templomban tartott Egyházmegyei lelkészértekezletünk mai alkalma. Mégis, valamit kaptam a mai naptól. Talán - mondhatnám – kedvet az önvizsgálathoz. Már ez is megéri, hiszen a személyre szabott fejlődés első lépcsőfoka az önvizsgálat. Sőt, a diagnózis felállítása. Ha a görög szavak tudományosabban hangzó aurája mögé rejtem, így hangzik: autodiagnosztizálás. De ha megértettem is, hogy mely területen kell nekem fejlődnöm, a vetés úgyis magától nő. Automatikusan. (a görög szöveg szerint, ismét) Azaz nem magától, hanem attól, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk” Ezt jelenti a görög automaté kifejezés
(αὐτομάτη - Mk. 4:27) És azt, hogy mozgás, élet van benne. Én vagyok az élet, mondja Jézus, és igen. Értjük. Mégis, jó újra hallani. Mindig. (semper)

Ötszázegy éves reformációnkat elindító „hitvalló őseink” így láttak-e minket az akkori jövőben, amelynek mi most a főszereplői vagyunk, ami a mi itt és most-unk? Egy Európában, ahol lassan definiálni, újra értelmezni kényszerülünk a család fogalmát? Igen, még ekkor sem lehetünk reménytelenek. Hitünk és a Káté szerint soha nem lehet reménytelen a keresztyénség. A török hódoltság idején testközelből fenyegető félhold árnyéka ma másképpen vetül Európára. Mégis van remény, abban, aki „az ö seregét oltalmazza és megtartja.” És hiszem, hogy ennek a seregnek tagja lehet bárki, aki belátja, hogy talentumait és képességeit egyetlen cél érdekében kapta: Isten dicsőségének szolgálatára. És ha ez így teológikusan hangzana, vagy általános lenne, akkor idézzük magunk elé hétköznapi példaként az önzetlen, önfeláldozó, mások javát maga elé helyező egyháztagot. Lehet, hogy kevés van belőle, de van. „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” (Mt. 22:14)
A címben megnevezett szekér valóban furcsa. De azt mindenki belátja, hogy Krisztus is furcsán hatott a maga korában. És most a furcsa jelző nem pejoratív értelmet hordoz. Csak ahogy a világ mondaná: eltérő a normálistól. Az is lehet, hogy bolond, de vállaljuk. Mert az Istenről szóló beszéd bolondságnak hat annak, aki nem érti. Ez valami más, ezt nem értheti Júdás, csak a bűnbánó Péter vagy a térdre hulló Tamás. Jézus Istenről beszélt. Ma is Róla beszél. Hallgassuk hát, mint mond egyházunk döcögő szekerét illetően, hogy tovább tudjuk mondani, élni és ha kell kiáltani gyülekezeteinknek, Európának és az érdektelen világnak is. (SZL)