Áldó hatalmak oltalmában

Rövid beszámoló egy lelkészértekezletről

Szerintem nagyon nehéz a jéghegy csúcsán állva érzékeltetni azt, hogy mi van alattam, hiszen tengernyi víz fedi el a lényeget, ami láthatatlan. Dr. Visky S. Béla kolozsvári teológiai tanár mégis megpróbálta megtenni ma ezt, a Görgényi Egyházmegye negyedévi lelkészértekezletén a szászrégeni DIO házban – Dietrich Bonhoefferrel kapcsolatban. Láttatni egy órányi idő alatt a lényeget egy emberéletből. Egy élet annyira személyes, hogy még a legközelebbiek sem látnak bele titkainak mélységébe, de e nyári napon előttünk mégis kibontakozott szavai nyomán a híres német teológus hite, életének világító fáklyája, mely belevilágított a második világháborúban vergődő Európa borzalmainak sötétjébe.

Az előadó elmondta bevezetésképpen, hogy mint egykori Galambodi lelkipásztor, sok ismerőst, barátot lát a teremben. És azt is hozzátette, hogy ez a megélt „szentek közösségét” idézi számára, hiszen jó együtt lenni és csodás titkokról beszélgetni. Annak titkáról, Akinek tökéletes megismeréséhez nem elég egy földi életidő. Végignéztem az arcokon. Mindannyian más gyülekezetből, más magánszférából, mondhatni más világokból érkeztünk. Hoztuk gondjainkat, időszerű kérdéseinket, azért erre az értekezletre, hogy szándékosan megfeledkezve az éppen zajló templomjavítás, építkezés, felvételi, érettségi, nyári táborszervezés, család és magánélet ezernyi gondjától – magunkra vegyük pár órára a „Filozófia keresztjét”. Mi, lelkipásztorok, akik gyakran érezzük amit így fogalmaz meg Pál apostol: "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való. Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk; (2Korinthus 4:7-9).

Bonhoeffer egyik körvonalazódott tanítása, az olvasott Ige aktualitása. Amit olvasol, az most, neked szól, akkor és ott. Erről vallott a kivetített életrajzi film képkockáin egykori tanítványa is.

Jó volt együtt hallgatni és együtt beszélni Bonhoeffer élete kapcsán, arról, amiről ő maga is szívesen vallott: A szentek közösségéről. Ismét Pál apostol jutott eszembe, aki így szólította meg leveleiben a Római, Korinthusi, Efézusi gyülekezet tagjait: „szentek…”. Pedig ők lehet, hogy nem látták szentnek magukat, és mai szemmel sem biztos, hogy elmondanánk róluk ezt, az apostol mégis beléjük látta a Szentet. Bonhoeffer is beszél erről, amikor életművében - az Etikájában - említi a méltóság és méltatlanság kérdését.

110 éve született egy nyolcgyermekes család hatodik gyermekeként. De ez történelem. Erről többet mondanak a lexikonok. Mégis van valami az életében, személyében, ami olyan spiritualitással ragadta meg egykori tanítványait, hogy úgy érezték Bonhoeffer tanár úr úgy tanít, mint „akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók”. Persze ő is ember volt. Néha voltak késégei, vívódásai. Szinte az apostollal kérdi: melyik az igazi énem? Amelyik hisz, vagy amelyiknek kétségei vannak és vergődik? Pál így mondta ezt a Római levélben: „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.(Róma 7:22-23)

Az előadó a Görgényi egyházmegye vendégeként templomainkról készült albumot kapott, majd a közös ebéd után mindannyian elindultunk. Vissza az élet folyamába, amelyben nincs megállás. De amíg a folyam az óceán békéjébe torkollik, addig még sok nehéz terep jöhet. Lehet, hogy nagy mélységekbe kell alázuhanni, vagy lankás vidékeken békésen kanyarog majd életünk medre. Kinek mi jön. De valamit tanultam ma Bonhoeffertől: Hogy nem tőlem függ, merre visz az életút. Persze, ezt nem ma hallom először, de mint megtalált kedves tárgyat, most újra felfedezem. Köszönöm.

SZL2016

"Hiszem, hogy Isten mindenből, még a legrosszabból is jót tud és akar kihozni. Hiszem, hogy Isten minden bajban annyi ellenálló erőt ad, amennyire szükségünk van. De sohasem adja előre, hogy bizalmunkat ne önmagunkba vessük, hanem egyedül Őbelé. Hiszem, hogy vétkeink és tévedéseink sem hiábavalóak, s hogy Istennek azokkal sincs nehezebb dolga, mint vélt jó cselekedeteinkkel."

Dietrich Bonhoeffer