Megyei IKE tisztújító közgyűlés Szászrégenben

Megyei tisztújító IKE közgyűlésen vettünk részt ifiseinkkel a szászrégeni templomban, nyolc gyülekezetből érkeztek résztvevők.

 Ki vagy te?

…avagy kiút önazonosságunk útvesztőjéből

Dedrádszéplak, 2021 szeptember havának tizenkilencedik napján.

    Beiktattuk Molnár Sándort. Ez a rövid kijelentő mondat nem csak három szóból áll. Akkor sem, ha ékes anyanyelvünk alaktani szempontjából ez a nyilvánvaló. De nem így van, mert minden mondat mögött gazdag jelentéstartalom tisztít feledhetetlen emlékké alkalmakat Erdély ezernyi ösvényén őrt álló kis templomaink történetében. E templomok történetében az itt élő, itt születő és itt meghaló ember története is benne van. És benne rejlik az őrállók története, akik az évszázadok súlyát áldássá tisztítva „könnyű teherként” adták tovább a templomos népnek. Sokszor a pusztában. A lelki és szellemi sivatag kínzó hevében, véget érni nem akaró hosszú korszakok évtizedes, sőt évszázados terhét hordozva.

A lelkipásztori szolgálat Keresztelő János küldetésébe olvad bele. Ha nem, akkor nem az. Akkor nem lesz válasz a kérdésre: „Ki vagy te?” Ki vagy te, gyerek, aki még nem érted miért épült hegyre e kis fehér falú templom. Ki vagy te, szüntelen megoldásokat kergető, élete teljében lévő férfi és melletted mindenről gondoskodó asszonyod? Kik vagytok? Ki vagy te ifjú, aki úgy érzed a törvény nálad más lesz, te jobban fogod alakítani sorsodat? Ki vagy te életed delén jóval túl, ősz hajadon élet-alkony arany fényének csillogásával járó öreg? Ki vagy te, huszonegyedik századi lelkipásztor, amikor egyre kevesebb az, aki lelkét pásztorolásodra bízná? Egy bizalmatlan világban az Illési lehetetlent megpróbáló vaksötétbe ugró merész tanítvány? Ezsdrási bölcsességgel megáldott tudós? Családapa? Barát, társ, pap, próféta? Ezermester, földműves? Vagy mindegyik egyszerre? Kérdések véget nem érő láncát kell elszakítanom, hogy a felelet is helyet találjon magának valahol. Ma sok feleletet hallottam e kérdésekre.

Veress Róbert esperes Ezsdrásról beszélt, aki okosan és tiszta szívéből kereste Isten akaratát. Példaértékű magatartás lehet sok „öreg” Nikodémus számára, aki fájó hangon kérdezi, „miként születhetik az ember, ha vén?” Bizony, sokszor bele-vénültünk már a próbálkozások csődjébe. De most Ezsdrás példájára újra felkapjuk a fejünk. Hát lehet? Hát mégis lehet? Teljes szívből? Igen. Ezt adta át az igehirdetés és ezt hoztam el az erdélyi mezőség szélén lágyan ívelő dombok egyikén szelíden, de határozottan álló kis dedrádszéplaki templomból.

    

    Egyházmegyénk újonnan beiktatott lelkipásztora a Keresztelő Jánoshoz intézett kérdés köré építette beszédét. Ki vagy te? Illés? Próféta? Prófétánál is nagyobb? Valami „más”? Kérdi a nép az útkészítőtől. Igen. Más. „Az én világom, nem e világból való” - válaszolta Jézus Urunk is a Pilátusi kérdésre… (Jn. 18:36)

Nem voltunk sokan, de hiszem, hogy Páll Botond disznajói beszolgáló lelkipásztor és Dénes Csaba főjegyző - vajdaszentiványi lelkésztárs - beszéde alatt könnybe lábadó szemek mögött szolgálni kész presbiterek, gondnok, és gyülekezet állott.

Áldást adó lelkésztársakként, pillanatra átadtuk magunkat Annak, aki az áldás ura, hogy „méltatlan bár”, de hivatalos szolgái által is tovább adhassuk az Ő áldását, mint útszélen megcsillanó üvegcserép továbbadja a Nap fényét. A világ világosságának fényét.

Köszönet a gyülekezetnek, köszönet a szervező dedrádi, széplaki és bátosi reformátusoknak.

Áldott szolgálatot Molnár Sándor!

2021-09-19

   

eszel©2021